Újmagyar hazaárulás

A cifra, vagyis zifr eredeti jelentése zéró… Hajdanában a latin, majd a német semmit utánozták, ma az angolt. Ős honfitársaink becsületére legyen mondva, hogy a középkorból hozott latinozást a német nyelvi befolyás visszaszorítására használták a Habsburgok ellen, mert a némettel ellentétben latin politikai hatalom akkor már nem létezett. Érdekes, hogy az oroszt – bár hatalmas irodalom nyelve – alig utánozták. Talán csak a befejezett igealakok nyomultak nyelvünkbe: „lerendez, fölvállal”. No, persze elvtársaztak némelyek, nem tudván, hogy a nép tudja: az elvtársak valójában bűntársak. A bűn a közös elvük, a hazugság és a hazaárulás.

Az „ideiglenesen hazánkban tartózkodó” is azt jelentette, hogy „az idők végezetéig”, ezért jó tréfának számított ezt mondani: „A sarkon ideig­lenesen összeomlott a ma át­adott székház”.
A mai közéleti neomagyar, vagy cifraember büfé-ruhatár szakos szinten folytatja a hatelemis szoci hagyományt – pártállástól függetlenül. Ezért joggal mondja olykor, hogy ő független. Egyik kedvenc mondata:

„A projekt keretében új wellness részleg került megálmodásra.” A kerül ige ugyanolyan végtelen oldalú, mint a főnevek közt a projekt. Aki nem tanult meg rendesen beszélni, annak hull a szájából szakadatlan, mint pofonesőben a fog. Persze azért oly mérhetetlenül gazdag a magyar nyelv, hogy a fogyikat is bőkezűen támogathassa: a kerül helyetteseként jól megy a sora a nyer-nek is: „megálmodást nyert”; bájosan tökéletlenebb: „megálmodásra kerülést nyert.” Ugye milyen csinos? A „helyzet fokozható”. Például így: „biztosítottuk, hogy megálmodásra kerülést nyerjen a projekt a fogyasztók felé.” Esetleg: „a fogyasztók viszonylatában…” Talán hamarosan halljuk majd egy emlékbeszédben. „Batthyány Lajos miniszterelnöknek Haynau kötél helyett lerendezte a golyó általi halál biztosítását.”

Az önjáró szájak szaporán cuppannak a terület szóra is, mint általános helyettesítőre: „Élelmiszerpazarlás területén logisztikailag tudunk együttműködni.” Vagy a lelkész úr mondja: „a hit területén hiszünk Istenben.” Logisztikailag vagy csak úgy, simán?

A kezdő angoltanulók leszoknak a ragozásról, és ilyeneket mondanak akkor is, ha már pártizék vagy műsorvezetők gyanánt osztják az észt valamelyik magyar médiumban: „Az állam felé rendeztük a bérleti díjat.” Kifizették? Vagy inkább ravaszul vették a térképet meg az iránytűt és a cég székházának – Országház? Pénzügyminisztérium? – felé eső oldalán rendezgették a bérleti díj fizetésére szánt bankókat, de nem küldték el. Bolondok is lettek volna, ha a –nak, –nek helyett elég a felé!

Ha áttekintjük a fönti hevenyészett példákat, hamar rájövünk, hogy a közös alaphiba a vakság. A magyar ugyanis képi nyelv: a projektnek és társainak nálunk nincsen képe – olyan mintha nem is volnának! A kerül, a nyer, a terület más képet hordoz, mint amire kényszerítik a nyelvtörők. Ha a hitnek volna területe, nem hit volna, hanem valami hitvány kis kontinens…

Anyanyelvünk kerékbe törése merénylet a nemzet: a múlt, a jelen és a jövő ellen. Az igazság ellen, a gondolkodás ellen. A nyelvárulás: hazaárulás.

Bő harminc éve írtam egy regényt a szocializmus hazugságnyelvén: Eufémia utolsó heteinek hiteles története címmel. Pillanatok alatt elfogyott, pedig akkor még volt példányszáma a honi műveknek. A kultúrsajtó egy árva barmolástól eltekintve elhallgatással fejezte ki egyet nem értését vagy berezelését – ki tudja, és kit érdekel ma már. Úgy néz ki, hogy a helyzet – sajnos – semmit sem változott: a magyarság lelkébe nyomott méreg tovább hat: nyelvében haldoklik a nemzet. 

Czakó Gábor

Magyar Hírlap

bet365 Bonus

joomla & wordpress theme

Ossza meg és írjon véleményt is!
FaceBook

bet365 Greece