Sántha Attila: Hamisítvány-e a Csíki székely krónika?(1/1 rész)

 

Ebben az írásban a Csíki székely krónikát veszem szemügyre, elsősorban nyelvi szempontból.

Teszem ezt annak ellenére, hogy a témát sikamlósként tartják számon, sőt ma már oda jutottunk, hogy úgymond „nagyon gáz”, ha valaki a „délibábos”, a „nemzeti mítosz világába tartozó” krónikával (mely Attila halálától követi nyomon a székelyek történetét, mi több, a székely vezetők listáját is nyújtja) egyáltalán foglalkozik.1 Teszem ezt, noha tudom, hogy (egy történész, Hermann Gusztáv Mihály szavait kölcsönvéve) „a történész társadalom (talán egy kicsit csökönyösen, az apró kiigazításoktól-finomításoktól is ódzkodva, ám meglehet, hogy csupán kényelemből) tartja magát Szádeczky (…) véleményéhez”.2

Annak, aki véletlenül azt várná tőlem, hogy most írjam újra a székelyek történetét, azt mondom: meghagyom ezt a munkát a történészeknek (hiszen az ő feladatuk a kútfők felhasználása), én csupán a krónika szövegének és környezetének vizsgálatát végzem, és csak a legszükségesebb esetben tévedek át a történelemtudomány területére.

Már előre figyelmeztetem az olvasót, hogy a tanulmányban többször is nyersen fogalmazok – tudom, ezt a laikus olvasó elnézi nekem, de arra kérem a szakembereket is, próbálják ugyanezt tenni. Ugyanis ezen szöveg megírásának utolsó pillanatáig (azaz jelen előszó megírása előttig) fel nem foghattam, miért teszi például Szádeczky Lajos, a krónika valódiságának dühös tagadója azt, amit – míg végül utolsó pillanatban világosodtam meg, hogy nemigen tehetett mást. Egyszerűen azért, mert történész volt, és nem nyelvész; márpedig a Csíki székely krónika szövegének/szövegeinek szakszerű vizsgálatához olyan ember kellett volna, akinek ez a mestersége. Hogy jómagam lennék-e ez a valaki, döntse el az olvasó, én csupán azt tudom mondani, hogy irodalmár vagyok, akinek mindennapi munkaeszköze a nyelv, s hogy doktori tanulmányaim során a populáris irodalom (pl. detektívtörténetek) elméletével és összehasonlító irodalomtudománnyal foglalkoztam.

S ha már többször kifejezem értetlenségemet Szádeczky eredményeivel szemben, ez a rosszallás megmaradt bennem azután is, hogy rájöttem, honnan ered a hozzáállása, és meg is értettem – úgy gondolom, eme felvállalt szubjektivitásra szükség van azért, hogy jómagam nézeteinek változását is dokumentáljam. Én mindenesetre – örök álmodozóként – bízom abban, hogy az olvasók (beleértve a szakembereket is) nem a vitázók neve, még csak nem is társadalmi-politikai beállítottsága, hanem az érveik minősége alapján ítélnek meg egy írást.

Még azt kell megmagyaráznom a legelején, hogy egyáltalán miért fogtam bele a Csíki székely krónika vizsgálatába, és miért éppen most. Már régóta úgy éreztem, hogy a krónika nagyon sok valós elemet tartalmaz, ám azzal is tisztában voltam, a hamisítvány-pártiak érvei sok esetben sziklaszilárdak, egyszerűen nem lehet megcáfolni azokat, méghozzá nyelvtörténeti megokolásból.

Azt viszont sehogy sem tudtam megérteni, hogy ennek ellenére miért hitt benne sziklaszilárdan – legalábbis élete végén – Aranka György, aki 1796-tól 1810-ig, azaz 14-15 éven keresztül foglalkozott a krónikával, azóta is mindenki közül a legalaposabban. Aztán 2010-ben megjelent Biró Annamária kiadásában az Aranka György Erdély-története című könyv3, amelyik sok más érdeme mellett megvilágítja Aranka nézetei változásának hátterét, valamint közli a krónikamásolatok közül az úgynevezett „guberniumi példány” szövegét. Ez utóbbi példány úgy született (hogyan is mondjam el közérthetően?), hogy 1797-ben valaki bevitt egy írást az akkori osztrák „közjegyzőségre”, és megbízást adott, hogy azt hitelesen neki lemásolják. A „közjegyző” úgy ítélte meg, hogy a dokumentum körülbelül százévesnek néz ki (mint ahogy az írás is azt állította magáról, hogy 1691-ben készült egy 1533-as eredeti alapján), nem látott okot a kérés megtagadására, az írnok pedig betűről betűre lemásolta. Noha jómagam is tudom, sok hamisítást adtak el az idők folyamán valósként, meglepődve vettem észre, hogy a krónika ezen szövegváltozatából jórészt hiányoznak azok az elemek, amelyek táplálták a bírálók kételyeit: például Szádeczky azt mondja, hogy a krónika nem készülhetett Sándor Menyhért várában (arx), hanem maximum aedis-ében (házában) – a guberniumi másolatban pontosan aede szerepel; hogy Vacsárk az igazából Vacsarch (olvasd: Vacsárcs); hogy a krónika lejegyzője (vagy inkább első hitelesítője) nem András Mátyás, hanem Andorás (azaz Andrássy) Mátyás, stb.

A végső lökést az adta, hogy 2012 nyarán a régészek megtalálták azt a helyet, ahol a krónika – saját állítása szerint – megszületett, s aminek a létezését Szádeczky dühösen tagadta (erről hátrébb). Nem minthogyha ez bármit is jelentene a szöveg valóságtartalmát illetően, de rámutat arra, hogy mennyire rossz úton jártak azok, akik az írás hamisítvány-voltát próbálták bizonyítani például azzal, hogy a keletkezési hely puszta létét is tagadták.

Most pedig eljött az ideje, hogy nehéz szívvel útjára bocsássam az írásomat, még ha nagy-nagy kételyeim vannak is azzal kapcsolatban, hogy egyáltalán figyelembe és fontolóra veszik érveimet, mielőtt „a realitás talaján álló”, „a hagymázas elméletekkel leszámolt” tudósaink az asztalról lesöprik azokat. Indulok tehát, mint marha a vágóhídra.

Folytatjuk

Sántha Attila: Hamisítvány-e a Csíki székely krónika?(1/2 rész)

Vissza a főoldalra


 

1Például A középkori Székelyföld című, Benkő Elek szerkesztette kötet kolozsvári bemutatóján Sipos Gábor, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke így összegez, legalábbis az újságíró szerint: „A kétes forrásértékű, ún. Csíki székely krónika, a székely dicsőséges múlt kergetői, a 4-5 ezer éves múltat bizonygató délibábos művek kiestek a tudományos vizsgálódás látóköréből.” (Győri Tamás: Táguló ismereteink a középkori Székelyföldről. In Szabadság, 2013. május 13.)

2Hermann Gusztáv Mihály: Az eltérített múlt, Csíkszereda, 2007, Pro-Print Könyvkiadó (= Hermann 2007), 73.

3Aranka György Erdély-története. Sajtó alá rendezte Biró Annamária. Kolozsvár, 2010, Erdélyi Múzeum-Egyesület (= Aranka – Biró, 2010)

 

Ossza meg és írjon véleményt is!
FaceBook

config
config



Kézdivásárhelyi Vigadó ajánlata

Gajai Ágnes egyéni előadása ELMARAD 2015. május 20-án, szerdán 19 órától a kézdivásárhelyi Vigadó Művelődési Ház nagytermi stúdiójában Gajai Ágnes egyéni...
  Május 12-én, kedden 18 órától a kézdivásárhelyi Művelődési Ház nagytermében tekinthetik meg Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg című...
article thumbnailMájus 6., szerda • 19.00 VÁROSI SZÍNHÁZ David Mamet: Amerikai bölény Vigadó Művelődési Ház / Nagytermi stúdió* Belépő: 5 lej (diákoknak,...
Apám megmondja! / Maksa Zoltán vidám, vérnyomáscsökkentő stand-up estje Május 18-án, hétfőn 19 órától a 11. Vigadó Comedy keretén belül tekinthetik meg...
Május 7-én, csütörtökön 18 órától a kézdivásárhelyi Vigadó Művelődési Ház és a Pro Pectus egyesület meghívására a Vigadó Művelődési Ház vendégei...

Kézdivásárhelyi ajánló

Május 30–31. között harmadik alkalommal rendeznek városi gyermeknapokat, ezúttal a Vigadó Művelődési Ház előtti téren. De nem ám olyan pihenőst,...
2015. május 27-én, szerdán 18 órától a kézdivásárhelyi Vigadó Művelődési Ház emeleti kiállítótermében mutatja be Csinta Samu Erdély újranemesítői...
article thumbnail2015. május 16-án a kézdivásárhelyi Zöld Nap Egyesület évadnyitó biciklitúrát szervez a céhes városból a Nemere Útján.
Túrakönyv-bemutató és vetítéssel egybekötött előadás Kézdivásárhelyen Szeretettel várunk minden túrakedvelőt Székely Árpád: FOGARASI-HAVASOK...

Pályázatok

Turbó linkmegosztás - TurboBookmark.com